Klemens Wenzel Lothar von Metternich
(1773. május 15. – 1859. június 11.) herceg és kancellár emlékére:
„A
kancellárral töltöttem a délelőttöt.” – írja Hübner báró, a monarchia párizsi
követe 1859. május 25-én, két héttel a kancellár halála előtt. „Kis sétát
tettünk a kertben. A kancellár rám támaszkodott. Megdöbbentett, milyen könnyű
teher volt. Utána bevonultunk a dolgozószobájába. Élénken, lelkesen társalgott.
Mikor búcsút vettem tőle, felemelte mutatóujját s nyomatékosan, többször elismételte:
„Mindig a rend bástyája voltam.”
Behúztam az ajtót magam mögött, aztán újra benyitottam, hogy még egy pillantást
vessek rá. Íróasztalánál ült, kemény derékkal, előkelő tartásban, büszkén,
szenvtelenül, mint hatalma teljében, mikor országok sorsa függött
elhatározásától. Tollat tartott a kezében, tűnődve nézett maga elé. A közeledő
elmúlás árnya, mely eltorzította vonásait, eltűnt arcáról. A szoba napfényben
úszott, a táncoló napsugarak aranypárába vonták vonásait. Egyszerre megakadt
rajtam a tekintete. Barátságos volt, bensőséges. Bólintott és halkan ezt
mormogta maga elé: „Un rocher d’ordre.”
Forrás: - Németh Andor: Metternich, avagy a diplomácia
magas iskolája; Grill Károly Könyvkiadóvállalata (TSE-könyvek sorozat),
Budapest, 1939.; 262. o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése