2012. július 6., péntek

A rend bástyája



Klemens Wenzel Lothar von Metternich (1773. május 15. – 1859. június 11.) herceg és kancellár emlékére:

„A kancellárral töltöttem a délelőttöt.” – írja Hübner báró, a monarchia párizsi követe 1859. május 25-én, két héttel a kancellár halála előtt. „Kis sétát tettünk a kertben. A kancellár rám támaszkodott. Megdöbbentett, milyen könnyű teher volt. Utána bevonultunk a dolgozószobájába. Élénken, lelkesen társalgott. Mikor búcsút vettem tőle, felemelte mutatóujját s nyomatékosan, többször elismételte: „Mindig a rend bástyája voltam.” Behúztam az ajtót magam mögött, aztán újra benyitottam, hogy még egy pillantást vessek rá. Íróasztalánál ült, kemény derékkal, előkelő tartásban, büszkén, szenvtelenül, mint hatalma teljében, mikor országok sorsa függött elhatározásától. Tollat tartott a kezében, tűnődve nézett maga elé. A közeledő elmúlás árnya, mely eltorzította vonásait, eltűnt arcáról. A szoba napfényben úszott, a táncoló napsugarak aranypárába vonták vonásait. Egyszerre megakadt rajtam a tekintete. Barátságos volt, bensőséges. Bólintott és halkan ezt mormogta maga elé: „Un rocher d’ordre.


Forrás: - Németh Andor: Metternich, avagy a diplomácia magas iskolája; Grill Károly Könyvkiadóvállalata (TSE-könyvek sorozat), Budapest, 1939.; 262. o.

Nincsenek megjegyzések: