2010. november 25., csütörtök

三島 由紀夫 - Az utolsó szamuráj emlékezete


Hitvány helyzet – Misima szavaival élve -, hogy ilyen körülmények között kell írnom a XX. század egyik legnagyobb írójáról, művészéről, a tradicionális japán szellemiség utolsó hőséről. Egy ilyen erkölcstelen korban, ahol a liberalizmus és a különböző szélsőbaloldali agymosások következtében a fogyasztói társadalom tagjai számára üresen kongnak az olyan kifejezések, mint hazafiság, nemzeti szellem, becsület, áldozat, hűség.

E hanyatlást felismerve szánta el magát cselekvésre Misima Jukió, s negyven évvel ezelőtt, 1970. november 25-én magánhadserege – a Tatenokai - négy tagjával együtt a Japán Fegyveres Erők Tokióban lévő icsigajai bázisán foglyul ejtette a parancsnokot, Masita tábornokot. Követeléseit átadta az elöljáróknak, az épület erkélyéről beszédet intézett a helyőrség összeparancsolt katonáinak arról, hogy csak a hadsereg képviseli a hagyományos japán értékeket, szellemiséget, a tagjai Nippon becsülete, és a császárnak vissza kell adni az abszolút hatalmat. A hallgatóság többségének részéről (háború utáni nemzedékről van szó) értetlenség, illetve elutasítás volt a válasz. Misima – miután beszédét befejezte, visszament a parancsnok irodájába, a császár és a Haza előtt megmentve becsületét egyik társával rituális önáldozatot, ún. szepukkut (hasfelmetszés) követett el.






Napjaink gondolkodó és a lényegi összefüggéseket tisztán látó emberében felmerül a kérdés, hogy miféle üzenete lehet az Európától földrajzi és kulturális értelemben oly messzire lévő Japán egyik legsikeresebb írójának a régi szamuráj-szellemiséget idéző tettének? Elég egy kicsit visszamenni az időben, és a saját történelmünkben is megtalálhatjuk a Misimáéhoz hasonló hősi életszemléletet: a magasabb minőség érdekében, vagy amiért a becsület úgy kívánja (természetesen a keresztény kultúrából fakadóan alapvetően nem rituális öngyilkosságról van szó), a harcosok legyőzik a feltétlen élni vágyásukat, gondoljunk például a budai várból 1945. február 11-én kitörő magyar és német hősökre.


Élete és munkássága


Misima Jukió 1925-ben született Hiraoka Kimitake néven Tokióban, felmenői között több szamurájt is találni. Már középiskolás korában megmutatkozott zseniális írói tehetsége, első hosszabb műve 1941-ben jelent meg, nem sokkal ezután vette fel a Misima Jukió írói álnevet. A háború után befejezi egyetemi tanulmányait, 1948-tól kizárólag az írásnak szenteli az erejét. Termékeny művésznek számít, írásműveinek száma száz feletti, ezek között található regény, dráma, esszé, novella, emellett több színdarabban és filmben is játszott, rendezett; összesen négyszer jelölték irodalmi Nobel-díjra.

A hatvanas évek forrongó társadalmi viszonyai közepette érdeklődése a hagyományos japán szellemiség és a császár tisztelete felé fordult, ez megmutatkozik a műveiben is: a Hazafiság (magyarul Szepukku címen jelent meg), A hősi halottak hangjai és a Szökevény lovak című műveivel a jobboldalon nagy népszerűségre tettek szert, az elsőt meg is filmesítették, Misima főszereplésével. A hősi halottak hangjai c. alkotásában élesen kritizálja magát a császárt is, amiért 1946-ban a Ningen szengen bejelentésében kinyilatkoztatta, hogy nem isteni származású, emiatt Misima jobboldali megítélése megoszlik, többen élesen kritizálják; tulajdonképpen a császárság eszméje mellett állt ki írásával. (Megjegyzendő, hogy a hagyományos, elsősorban rituális japán vallásosság szerint helytelen az ’isten’ vagy ’istenség’ fordítása. Hisz maga a ’sin’ vagy ’kami’ szó szellemiséget, szellemi állagot jelent, így megfelel a hagyományos európai ’angyal’ illetőleg ’lételv’ fogalmának. Maga a ’sinto’ kifejezés is ezt takarja: sin + to = ’a lételv útja’, ’a szellem útja’, ’az isteni út’. Így tkp. a császárság mint transzperszonális hivatal „isteni”, melyen keresztül a szellemi világrend egyik aspektusa megnyilvánul. Ezt fejezi ki az is, hogy a császári utód születésekor adott név lecserélődik a beiktatással, majd a császári személy halálával, melyről a korszakot elnevezik.)*


„Amikor kimegyek a színpadra, azt várom, hogy a közönség zokogni fog, ehelyett nevetésben tör ki.”

1968 őszén megalakítja spirituális rendeltetésű magánhadseregét, a mindössze kb. 80 főből álló Tatenokai-t (Pajzs Társasága), amelynek célját három alapelvben foglalja össze:

  1. A kommunizmus összeegyeztethetetlen a japán hagyományokkal, a kultúrával és a történelemmel, és a császári rend ellen való.
  2. A császár történelmi és kulturális közösségünk és faji öntudatunk egyetlen jelképe.
  3. A kommunizmus általi fenyegetés fényében az erőszak alkalmazása jogos.

1969-ben a tokiói Tódai Egyetem szélsőbaloldali diákjaival egy nyilvános és kötetlen vitán vett részt. Japán ’68-as egzisztencialista nemzedéke kommunizmus-szimpátiájukkal komoly veszélyt jelentettek a közéletre: kapitalizmus és USA-csöbörből kommunizmus és Kína-vödörbe akarták vinni hazájukat. Misima szerencsésen a császár és a császárság témakörére terelte a vitát, és rámutatott vitapartnerei ideológia hibáira. A vitáról való véleményében található egy frappáns mondat: „Majdnem azonos dolgokért állnak ki a Zengakuren diákjai és én. Ugyanazokat a kártyákat terítettük le az asztalra, de nálam van a joker – a császár.”

A hatvanas évek vége felé tudatosan készült a halálra, több – fentebb említett – művében is az önáldozat (annak szepukku változata), a császárság és a Yamato Damashii (a régi Japán Szelleme) témakörével foglalkozik. 1970-ben elhatározza, hogy utolsó műve, Az angyal hanyatlása befejezése után önáldozatot követ el, s ehhez a Tatenokai-t fogja felhasználni. Ez év októberében egy írótársának említi: „Amikor kimegyek a színpadra, azt várom, hogy a közönség zokogni fog, ehelyett nevetésben tör ki.” Valóban ez történt. 1970. november 25-én Misima Jukió az icsigajai katonai bázis erkélyén előadta utolsó színdarabját, s a Nap még utoljára teljes fényében felragyogott Nippon felett.

Mindent elárul Misima Jukió utolsó, kiadójának hagyott üzenete: Az ember élete korlátozott, de én örökké szeretnék élni.


Megítélése


Misima Jukió halála óta több mint harmincra tehető az életéről és munkásságáról megjelent könyvek száma, ezek közül a legismertebb és magyarul is kiadott, az amerikai Henry Scott Stokes által írt Misima Jukió élete és halála című mű, amely több helyen is ellentmondásosan mutatja be a japán művészt, korlátoltan és elfogultan vizsgálva, látszólag semmit sem értve a japán kultúrából. Stokes Misimát hol homoszexuálisnak, hol impotensnek, máshol pedig kicsapongónak állítja be, mindezt természetesen az író egyes műveiből kikövetkeztetve… Az életrajzi könyvet felhasználva rendezett filmet Misima Jukió életéről Paul Schrader, Mishima: A Life in Four Chapters (1985) címmel, amely szinte végig pszichologizál. Stokes könyvéről Németh László Levente írt egy recenziót Egy lakáj önvallomása címmel, jobboldali embernek mindenképp érdemes e kritika tükrében olvasnia az amerikai újságíró könyvét.



*Köszönet Parsifalnak a teológiai hozzáfűzést!


- Jegyzetek, ajánlott irodalom, érdekességek:


- Henry Scott Stokes: Misima Jukió élete és halála; Szenzár Kiadó, Budapest, 2001.

- Németh László Levente: Egy lakáj önvallomása; Északi Korona, III. szám, Nemzetek Európája Kiadó, 2003.

- Wikipédia: Misima Jukió, magyar és angol [Hozzáférés: 2010-11-20]

- Interneten hozzáférhető irodalom:

Misima Jukió: Hazafiság; Pannon Front, 30. szám (Ford.: Szenczei László)

Az író többi, magyarul megejelent írása a Terebess Ázsia E-tár honlapon található meg

Angol nyelvű interjú

Misima-puccs videók: 1., 2.,

Videó a baloldali diákokkal készült vitáról


Képek forrása: Internet, magángyűjtemény
Zene: Immediate Music: Crusade

10 megjegyzés:

Stami írta...

Mindenképpen csak példakép lehet egy önmagát konzervatívként aposztrofáló ember számára. Az összeállítás kiváló, rövid, tömör.
Köszönet érte

PHJ írta...

Minden bizonnyal, mivel Mishima nem volt konzi. Jobbos volt és monarchista, heroikus és homoszexuális vagy biszexuális beállítottságú, ami a japán kultúrában máshogyan esik a latba, de attól még tény.

Az összeállítás töményen jó, főleg a híres vita jó anyag.

VSZ írta...

PHJ, ha azt mondod, hogy tény az író nemi orientációja, akkor támaszd alá.

PHJ írta...

Egy kommentben? Nehéz lenne.

De ezt japán ismerőseim is tényként kezelik a hazájában, és gyakorlatilag minden monográfia ezt teszi. Mishima a szamurájok esetében járatos, bevett szokásnak megfelelően élt ennek; csak a vele egyenrangút fogadta el, ez egy klasszikus férfiszerelem volt, amely a szamurájok között több esetben is előfordult az évszázadok során. (Jól mutatja ennek az epizódnak a tényleges helyét, h e mellett családja volt, feleséggel.)

VSZ írta...

Angolszász nyelvterületen Stokes mellett Ivan Morris is írt egy könyvet Misimáról, ő cáfolja Stokes többszörösen ellentmondásos feltételezéseit, illetve az "életrajzi" filmmel kapcsolatban is megjelent egy 500 oldalas japán könyv.
Az Északi Koronában megjelent recenzióban jegyzi meg a szerző "... hogy a műből akar visszakövetkeztetni a művész életére és jellemére... ...Minél nagyobb egy művész, annál inkább képes visszavonni saját individuumát a műből, hogy így az a személyfölötti erők megnyilatkozásának helyévé váljon. De ha ez az alapigazság valamilyen módon nem lenne érvényes Misimára, és kiválósága kétségeket támasztana (jóllehet többször is irodalmi Nobel-díjra jelölték, s azt akkor még nem faji alapon ítélték oda), akkor is elég saját kijelentéseire hagyatkozni, amelyekben többször hangsúlyozta, hogy szerepet játszik. Ráadásul a Stokes által állandóan citált fiatalkori könyvének a címe is igen árulkodó: Egy maszk vallomása."

Stami írta...

Azt, aki a császári hatalom ilyetén újra feltámasztását tűzi célként maga elé, te hogyan neveznéd kedves János? Szerintem a konzervatív bőven belefér.

Stami írta...

És még egy kérdés,
a Bushidó-t alkalmazni a 20. század végén anakronizmus avagy konzervativizmus?

PHJ írta...

Ha jól emlékszem Morris is megjegyzi, h amikor Amerikában volt, akkor Mishima többek között homoszexuális bárokat is látogatott, ami egy nyugati ember számára más, és Mishima számára is más jelentéssel bírt. (A más perspektívára jellemző, hogy Szent Sebestyénben kínszenvedésében pl. erotikát is látott.) A szamuráj ffi szerelem máshogyan esik a latba, de ez nyugati szemmel attól még tiszta homoszexualitás és kész. Sztem ezt rágcsálni felesleges tovább.

Stami (örülnék, hogyha a netikettet tartanád te is), a jobboldaliság és a konzervativizmus nem mindig találkozik úgy, ahogyan te gondolod sztem. Mishima művész volt és nagyon sok dolog amit tett, az esztétikai és szimbolikus. A "puccsa" is az volt, el is érte a célját - szimbólumként élt és csak másod-, vagy sokadlagosan (aktuál)politikai tett. Nagyszerű cselekedet volt, de önmagában is komplex. A császárral kapcsolatos eszméje tiszta, példa, de vannak fenntartások is ezzel kapcsolatosan akár ultrajobber oldalról is (VSZ biztosan olvasott Horváth Róbertet, PF-ban ezzel kapcsolatosan, ha jól emlékszem homoszexualitását ő sem vitatta, de már régen olvastam). Kombattáns, jobboldaliság, monarchista, Tejeroval rokon, de annál sokkal komplexebb és szimbolikus mindaz, amit Mishima tett.

Bushido témában nem tudok nyilatkozni, más vallást követek.

Stami írta...

Mélyen Tisztelt Pánczél Úr!
Úgy hiszem meddő vitát folytatunk, mivel a konzervativizmusról alkotott nézeteink meglehetősen különböznek. Azt, hogy kinek van igaza, nem tudjuk eldönteni. Számomra a vegytiszta konzervativizmus csakis és kizárólag a jobboldal, méghozzá általában az ultrajobb privilégiuma.

PHJ írta...

Nem vitatkoztunk kedves Stamler Ábel, mert meg sem értetted amit mondtam. ;) Majd akkor legközelebb.

Én viszont túl tömör voltam, ezt pontosítanám; bushido sztem elválaszthatatlan a gyakorolt vallástól, ebben az ezesetben a zentől. A harcos útja egy valláson _belül_ lehet hasonló (ezzel kapcsolatosan magam is értekeztem egy helyen pont szamuráj - templomos kontextusban) de a vallástól el nem választható és ezért más is.


Köszöntem a lehetőséget és elnézést a kapkodásért!