Tegnap örömmel fedeztem fel a monarchista és konzervatív témában talán legnépszerűbb magyar blogon, a Monarchista Gondolatokon az „Elhullajtott magok, ha csíráznak” című írást, melyben röviden bemutatják a hasonló témakörű jobboldali, konzervatív, monarchista weboldalakat, blogokat, fórumokat, etc.
Köszönet a „reklámért” és a kritikáért.
A bloggal kapcsolatban az alábbi megjegyzést írták: „A blog alcímében pedig javasoljuk, hogy a konzervatív szó után legyen jelen, az "ellen" szócska is, az valósabb mindenképpen, tekintettel az ottani tartalmakra. (És megnyugtatóbb számunkra is.)”.
A félreértések elkerülése végett szeretném megjegyezni, hogy a „konzervatív forradalmár” kifejezés esetében a „forradalmár” szó nem a számunkra megszokott (a történelemkönyvek többségében felmagasztalt…) felforgató, éhes proletár, senkiházi, csőcselék [hogy szépen fejezzük ki magunkat] forradalmárt jelenti, hanem egy forradalmi erejű – rekonzerváló, restauráló - ellenforradalom harcosát.
Vagyis részben a XIX. században kezdődő, de főleg a XX. század első felében kibontakozó konzervatív forradalom szellemiségében értendő.
Lásd például: Horváth Róbert: A konzervatív forradalom.
A többi blog esetében írt kritikák és megjegyzésekkel kapcsolatban az alábbi észrevételeim vannak: hibásnak tekintem azt a nézetet, véleményt miszerint dr. László András filozófus és köre (tehát a hazai metafizikai tradicionalisták és ultradextro-konzervatívok jelentős képviselői) „vírusként”(sic!) terjesztenék „eretnek” eszméiket, világnézetüket.
Köszönet a „reklámért” és a kritikáért.
A bloggal kapcsolatban az alábbi megjegyzést írták: „A blog alcímében pedig javasoljuk, hogy a konzervatív szó után legyen jelen, az "ellen" szócska is, az valósabb mindenképpen, tekintettel az ottani tartalmakra. (És megnyugtatóbb számunkra is.)”.
A félreértések elkerülése végett szeretném megjegyezni, hogy a „konzervatív forradalmár” kifejezés esetében a „forradalmár” szó nem a számunkra megszokott (a történelemkönyvek többségében felmagasztalt…) felforgató, éhes proletár, senkiházi, csőcselék [hogy szépen fejezzük ki magunkat] forradalmárt jelenti, hanem egy forradalmi erejű – rekonzerváló, restauráló - ellenforradalom harcosát.
Vagyis részben a XIX. században kezdődő, de főleg a XX. század első felében kibontakozó konzervatív forradalom szellemiségében értendő.
Lásd például: Horváth Róbert: A konzervatív forradalom.
A többi blog esetében írt kritikák és megjegyzésekkel kapcsolatban az alábbi észrevételeim vannak: hibásnak tekintem azt a nézetet, véleményt miszerint dr. László András filozófus és köre (tehát a hazai metafizikai tradicionalisták és ultradextro-konzervatívok jelentős képviselői) „vírusként”(sic!) terjesztenék „eretnek” eszméiket, világnézetüket.
Ugyanez a helyzet Szálasi Ferenc és a hungarizmus, és minden szélsőjobboldali eszme, mozgalom megítélése kapcsán; illetve a Harcos a cinóberösvényen nevű blog esetében a „Van-e élet a Pannon Front középső "magyar tradicionalista" szakasza és a mai Északi Korona mellett és után is? Van hát, ahogyan egy harcos mondja, az evolai cinóberösvény magyar csapásán. Volna ugyan itt mit tisztogatni (Hamvas Béla és Istóczy-t együtt ünnepelni kicsit durva), de ezzel sokan vannak még így. Azt gondolom, hogy itt egy kereső embert olvashatunk, akinek sok jó felütése van, de erősen befolyásolni hagyta magát - kritika nélkül - a fenti organumoktól.” megjegyzés.
Mind a Monarchista Gondolatok, mind a többi hasonló témájú blog, weboldal, fórum, etc. szerkesztőinek és olvasóinak többsége szerintem autonóm és koherens gondolkodású, és ha sok mindenben nem is tudunk együttérteni a fent említett személyekkel, eszmékkel és folyóiratokkal, de az egyéni érzelmektől mentesen gondolkodva a jobboldaliságunk, és konzervativizmusunk szempontjából lehet tárgyilagosan is vizsgálni őket.
