90 éve gyilkolták meg gróf Tisza Istvánt, a patkányforradalom kezdetét veszi...

Gróf Tisza István, a 2. Honvéd huszárezred parancsnoka, az olasz-fronton, 1918-ban.

Zala György szobrászművész 1934-ben felavatott monumentális szoborcsoportja a mártír miniszterelnök emlékére. 1945 után a Tisza szobrot beolvasztották a Sztálin szoborba, a katona búcsúja egy budapesti laktanyába, a magvetőt ábrázoló szobor Munka címmel megcsúfolva Esztergomba került. Az emlékművet 1948-ban bontották el.

A liberálisoknak már akkor sem tetszett

Szobra Debrecenben, napjainkban.

1918. októberében az egész Monarchiában egyre zavarosabbá kezdett válni a helyzet, mindenütt fosztogatások, a forradalmi felbújtók és csőcselék tagjai inzultálták a frontról hazatért veteránokat, sebesülteket.

Megrugdosták, leköpték a katonatiszteket, rangjelzéseiket, kitüntetéseiket letépik; a közbiztonság fokozatosan romlik, már-már anarchikus állapotok uralkodnak.

Herczeg Ferenc Északi szél című könyvében így emlékszik az általános helyzetre: "A szomszéd ház kapujában két siheder egy fiatal tisztet rohant meg. Az egyik sihedernek nagy konyhakés volt a kezében. Fenyegetően ordítoztak. Egy bot emelkedett. Leütötték a sapkát a kis hadnagy fejéről. Szurtos kezek kaptak a nyakához. A konyhakés a gallérjánál mozgott… levágták róla a csillagot. Az érdemkereszt és a nagy vitézségi érem összecsörrent a mellén. A csőcselék röhögött. A kis hadnagy födetlen fővel állt a kör közepén, és arca krétafehér volt. Nem szólt semmit, nem is védekezett, csak a válla rángatódzott félszegen. Aztán ügyefogyott mozdulattal, mint a sírni készülő gyerek, a szeme elé kapta kifordított bal kezét. Szegény kis hadnagy! Ekkor láttam meg, hogy jobb karja tőből hiányzik.”

Október 31-én minden bizonnyal Károlyi utasítására "ismeretlenek" (valószínűleg a 16-án merényletet megkísérlő galilei-körös Lékai János és Korvin (Klein) Ottó és klikkje követte el a gyilkosságot) a Hermina úti Roheim-villában meggyilkolják gróf Tisza Istvánt.

A Pesti Hírlap másnap így tudósít a tragikus eseményről: „A Hermina út 35. szám alatti villában, a gyilkosság délelőttjén egy katonatiszt és egy polgári ruhás férfi jelent meg. Bebocsáttatást kértek. Tisza dolgozószobájában fogadta őket. - Mit óhajtanak? A civil válaszolt: - Ön rejtegeti azt a disznó cseh ügyészt, aki a vádat képviseli ellenem? - Nem rejtegetek senkit sem. – Az idegenek hamarosan eltávoztak… Minden valószínűség szerint csak előzetes kémszemlét tartottak, hogy otthon van-e Tisza, akiről azt híresztelték a városban, hogy nincs Pesten." "Napközben a külső Hermina úton, a villa tájékán sűrű tömeg verődött össze. Este egynegyed hét óra tájban nyolc baka átmászott a magas vasrácsos kerítésen és a kert pázsitján át a házhoz lopódzott. A hátulsó ajtón mentek be. A Tisza István őrizetére rendelt csendőröket békésen lefegyverezték és benyomultak a villa halljába. Az inas útjukat állta. A zajra előjött Tisza István, felesége és unokahúga, Almássy Denise grófnő. Tisza kezében revolver volt. A katonák szemrehányásokkal illették: - Öt éve háborúskodunk miattad… Te vagy az oka az ország pusztulásának! – Gazember voltál mindig! – Aztán rákiáltottak, hogy tegye le a revolvert. - Nem teszem le, maguk is fegyverrel jöttek! - Tegye le, kiáltott egy harmincévesnek látszó nyurga szőke ember. - Nem teszem! - Álljanak félre a nők! - Nem állunk. Tisza néhány lépést hátrált, letette a revolvert. - Na, hát mit akarnak? - Maga az oka a háborúnak! - Tudom, hogy mi történt, hogy rengeteg vér folyt, de én nem vagyok az oka. - Négy év óta vagyok katona. Roppant sok család veszett el az ön gazembersége miatt. Lakoljon érte! - Nem én vagyok az oka! - Álljanak félre a nők! Semmi válasz… - Maga hozta ránk ezt a szörnyű vészt, most itt a leszámolás… Három lövés dördült. Tisza előre bukott a szőnyegen. Két golyó találta, egy a hasába fúródott, a másik a vállába. A harmadik Almássy Denise arcát érte. - Végem van, – mondotta Tisza - ennek így kellett lennie.
A katonák, mialatt áldozatuk haláltusáját vívta, elsiettek. Hogy milyen csapattesthez tartoztak, nem tudják.”

(Pesti Hírlap: A véres szabadságnak áldozatul esett gróf Tisza István; 1918. november 1.)