2008. október 17-én volt a kilencvenedik évfordulója annak, hogy a magyar - és az egyetemes - történelem egyik utolsó jelentős politikusa, Dr. szegedi és borosjenői gróf Tisza István, M. Kir. Miniszterelnök elmondta híres beszédét, melyből az akkori és későbbi ellenzék, ellenségei, és a történészek is csak egy mondatfoszlányt ragadtak/ragadnak ki: "... ezt a háborút elvesztettük."
A továbbiakban eme nagyformátumú személyiség beszédét fogom leközölni, gróf Tisza István személyéről pedig a meggyilkolásának évfordulóján írok.
824. Országos ülés, 1918. október hó 17-én, csütörtökön
Simontsits Elemér elnök: Az ülést megnyitom. (...) T. ház! Most folytatni fogjuk a kormánynyilatkozathoz való hozzászólásokat. Ki az első szónok?
Mihályi Péter jegyző: Gróf Tisza István!
Gr. Tisza István: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Lehetőleg rövidre igyekszem fogni felszólalásomat, annyival inkább, mert hiszen a legközelebbi időben az indemnitási vita alkalmat fog nyújtani olyan kérdések beható taglalására, amelyeknek tisztába hozatalát az ország érdekében időszerűnek gondolom. Azt hiszem azonban, hogy ma már az ország érdekében cselekszünk, ha bizonyos kérdéseket tisztába hozzuk azzal a szándékkal, hogy elhárítsuk a nemzet útjából mindazokat a félreértéseket, amelyek a magyar nemzet érdekeit elhomályosítják és gyengítik (Igaz! Úgy van! jobbfelől).
Gr. Tisza István: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Lehetőleg rövidre igyekszem fogni felszólalásomat, annyival inkább, mert hiszen a legközelebbi időben az indemnitási vita alkalmat fog nyújtani olyan kérdések beható taglalására, amelyeknek tisztába hozatalát az ország érdekében időszerűnek gondolom. Azt hiszem azonban, hogy ma már az ország érdekében cselekszünk, ha bizonyos kérdéseket tisztába hozzuk azzal a szándékkal, hogy elhárítsuk a nemzet útjából mindazokat a félreértéseket, amelyek a magyar nemzet érdekeit elhomályosítják és gyengítik (Igaz! Úgy van! jobbfelől).
Az általam elmondandók elsősorban arra a nagyhorderejű nyilatkozatra vonatkoznak, amelyet tegnap a t. miniszterelnök úr szájából hallottunk. talán én voltam az első körülbelül egy évvel, vagy több mint egy évvel ezelőtt, aki figyelmeztettem arra, hogy Ausztriában olyan jelenségek merülnek fel, hogy az osztrák közállapotok olyan fordulatot vesznek, amelynél fogva mi esetleg nem fogjuk többé szemben találni magunkat azzal az osztrák állammal, amelyikkel a dualizmus alapján kapcsolatban állunk. Fájdalom, t. ház, ezek a jelenségek azóta nemcsak ismétlődnek, de olyan mértékben súlyosbodtak, hogy a dualizmus fenntartását teljességgel lehetetlenné teszik. (Igaz! Úgy van! a jobb- és a baloldalon.) Az a történelmi kérdés és akadémikus kérdés, hogy ezt valaki örvendetesnek tartja-e vagy sem; a gyakorlati fontossággal bíró tény, amelyet az ország érdekében konstatálnunk kell, az, hogy abban a tekintetben magyar és magyar ember között nem lehet nézeteltérés, hogy ennek az osztrák helyzetnek a konzekvenciáit a magyar állam függetlensége irányában, a perszonál unió irányában kell levonnunk. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon. Éljenzések balfelől.) Azt hiszem, nem tesz jó szolgálatot az országnak az, aki bárminő szempontból is ezt a tényt, azt az igazságot elhomályosítani igyekszik. (Helyeslés balfelől.)
Én a magam részéről ehhez csak azt fűzhetem hozzá, hogy nagyon természetesen nekünk a perszonál unió jelszavával játékot űznünk nem szabad. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.)
Fényes László: Csalni nem lehet! (Zaj a jobb- és a baloldalon.)
Meskó Zoltán: Kétszáz év óta küzdöttünk érte! (Zaj.)
Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! (Zaj a szélsőbaloldalon.)
Fényes László: Csalni nem lehet! (Zaj a jobb- és a baloldalon.)
Meskó Zoltán: Kétszáz év óta küzdöttünk érte! (Zaj.)
Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! (Zaj a szélsőbaloldalon.)
Miskolczy Imre: Na entente-barátok! Aki ez ellen állást foglal, az entente-barát! (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon.)
Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni! Méltóztassanak lehetővé tenni, hogy a szónok beszélhessen és eloszlassa a félreértést.
Fényes László: Salzburgban fogják megállapítani a függetlenségünket?
Gr. Tisza István: T. ház! Nekünk félrendszabályokkal megelégednünk nem szabad. (Helyeslés balfelől.) Az a körülmény, hogy az osztrák viszonyoknak az az átalakulása, amely az 1867: XII. tc. fenntartását és alkalmazását lehetetlenné teszi, az 1723-i törvények hatályán nem változtat, az a peszonál uniónak teljes keresztülvitelét nem akadályozza. Mert tegnap is hallottam, most is hallom, hogy az 1723-i törvények a közös védelmet állították fel. (Ellentmondások és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem közös, hanem kölcsönös!)
Balla Aladár: Nem kell a kölcsönös védelem sem! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Elég volt! Halljuk! a jobboldalon.)
Zlinszky István: Teljes elválást! (Zaj.)
Lovászy Márton: Akkor miért csinálták a közös hadsereget?
Egy hang (a szélsőbalodalon): A védelem kölcsönös, a hadsereg közös!
Kállay Tamás: Még tegnapelőtt a német hadikölcsön érdekében íratott! (Úgy van! a jobboldalon. Felkiáltások: Pénzért! Zaj.)
Elnök: Csendet kérek!
Gr. Tisza István: ...és a kölcsönös védelem éppúgy teljesíthető a teljesen különválasztott hadsereg útján, mint közös hadsereggel. (Igaz! Úgy van! jobb és balfelől.) Úgyhogy a magunk részéről minden kételyt kizárólag konstatálnunk kell azt, hogy a hadseregnek teljes különválasztását akarjuk. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.)
Elnök: Csendet kérek. Méltóztassék a szónokot csendben meghallgatni.
Fernbach Károly: Meg is kell csinálni!
Elnök: Méltóztassék csendben maradni!
Juhász-Nagy Sándor: Tíz év előtt volna ezt mondani, amikor kidobták az ellenzéket.
Elnök: Kéren Juhász-Nagy Sándor urat, méltóztassék csendben maradni.
Gr. Tisza István: A mai komoly pillanatban semmiféle közbeszólás által magamat e mellékvágányokra elvezettetni nem engedem. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem akarjuk!) Azt hiszem, vannak dolgok, amelyket az ország érdekében el kell mondani. (Zaj a szélsőbaloldalon.)
Elnök: Méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni.
Gr. Tisza István: Vannak dolgok, amelyeket az ország érdekében kifejezésre kell juttatni, és ebbéli kötelességemet teljesíteni fogom, anélkül, hogy a t. képviselő urak ebben megzavarhatnának. (Helyeslés a jobboldalon.) Ismétlem tehát, hogy miután az osztrák viszonyok kialakulása a perszonál uniót mellőzhetetlenül szükségessé tette, ennek a perszonál uniónak sem a szavakkal játszásnak, sem félrendszabálynak lennie nem szabad. (Élénk helyeslés.) Ennek magában kell foglalnia a hadsereg... (Zaj és felkiáltás a szélsőbaloldalon: Általános választói jog! Felkiáltások a jobboldalon: Mindig másról beszélnek! Zaj.)
Elnök: Csendet kérek, t. ház! Az ilyen közbeszólások a tárgyalás komolyságának rovására mennek. Méltóztassék ettől tartózkodni! (Nagy zaj.) Csendet kérek!Beck Lajos: Ilyent nem lehet komolyan hallgatni!
Szilágyi Lajos: Még ők beszélnek parlamenti színvonalról, szólásszabadságról! (Úgy van! a jobboldalon.)
Elnök: Csendet kérek! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Meghallgatjuk!)
Miskolczy Imre: A hazaárulót, igen.
Elnök: Csendet kérek!
Fényes László: Miskolczytól nem tanulunk hazafiságot!
Egy hang (a jobboldalon): Fogd be a szádat! Ki velük!
Elnök: Méltóztassék ilyen közbeszólásoktól tartózkodni! Csendet kérek! Ne méltóztassék ilyen kifejezéseket használni.
Fényes László: Szabolcsba jerünk, ott beszéljünk Kállay úr!
Kállay Tamás: Kiverünk onnan!
Fényes lászló: Én mindig kimegyek a nép közé. A napokban is ott voltam!
Kállay Tamás: Ne méltóztassék hazudni! (Nagy zaj.)
Elnök: Csendet kérek, t. ház! Méltóztassanak a szónokot nyugodtan meghallgatni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem Vass János képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni.
Fényes László: Sólovagok és ügynökök! (Zaj.) Bútorügynök mer beszélni! (Zaj.)
Elnök: Kérem Fényes László képviselő urat, nyugodjék meg! (Derültség a jobb- és baloldalon.)
Gr. Tisza István: Tehát ismétlem: a perszonál uniónak magában kell foglalnia a hadsereg teljes különválasztását, (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) és magában kell foglalni a magyar nemzetnek a külképviselethez való külön jogát is. (Általános élénk helyeslés.) És ami különösen ennek a nagyhorderejű elvnek a remélhetőleg küszöbön álló béketárgyalásoknál való megvalósítását illeti, nézetem szerint abban az átmeneti állapotban is, amelyben a béketárgyalások leszünk, feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy a magyar nemzet érdekei a béketárgyalásnál megfelelő pozícióval és felhatalmazással bíró megfelelő magyar ember által képviseltessenek (Általános élénk helyeslés. Taps a jobboldalon.)
Balla Aladár: Aki nem vörös posztó az ellenfél szemében! (Zaj jobbfelől. Halljuk! Halljuk!)
Elnök: Csendet kérek t. ház!
Gr. Tisza István: Áttérek most a másik kérdésre, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) amely nézetem szerint lelki nyugalmunknak és higgadtságunknak fenntartását és az erők egyesítését éppen oly parancsolólag megkívánja, és ez a háború befejezésénak a kérdése. (Halljuk! Halljuk!)
T. ház! Én nem akarok semmiféle szemfényvesztő játékot űzni a szavakkal. Én elismerem azt, amit gróf Károlyi Mihály t. képviselő úr tegnap mondott, hogy ezt a háborút elvesztettük. (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol van a végleges győzelem?)
Fényes László: Az Igazmondó nem ezt mondta! (Zaj a szélsőbaloldalon.)
Elnök (csenget): Valóban nem méltó egy komoly tárgyaláshoz, hogy folyton ilyen közbeszólásokkal zavarják. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek!
Gr. Tisza István: Elvesztettük nem abban az értelemben, hogy nem tudnánk még tovább is szívós és hősies védekezést kifejteni; hogy nem tudnók az ellenségnek a végleges győzelmét nagyon drágává tenni, de igenis elvesztettük abban az értelemben, hogy az erőviszonyok beállott eltolódásánál fogva a háború megnyerésére többé reményünk nem lehet, és hogy ennek folytán keresnünk kell a békét oly feltételek mellett, amelyeket ilyen viszonyok között ellenségeink elfogadnak. (Igaz! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj.)
Elnök: Csendet kérek!
Gr. Tisza István: Ennek folytán csak helyeselhetem azt, hogy német szövetségünkkel együtt a Wilson-féle 14 pont és az azokhoz függesztett ismert pontok alapján ajánlottuk fel a békét ellenségeinknek.
Hock János: De ha kell, külön is! (Zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon. Halljuk! jobbfelől.)
Gr. Tisza István: és, t. ház, magával ezzel a ténnyel, ti. azzal, hogy a Wilson-féle 14 pont alapjára helyezkedtünk, adva egész külpolitikai orientációnknak az a módosulása, amelyet gróf Károlyi Mihály képviselőtársam tegnapi beszédében kifejezésre juttatott, (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon) mert hiszen a 14 pont egyike, ugye, a népszövetséget és minden külön szövetség tilalmát invotálja, (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon) nagyon természetes tehát, hogy úgy a Németbirodalom, mint Ausztria és Magyarország, amidőn a Wilson-féle pontok között ennek a pontnak az alapjára is helyezkedett, ezzel úgy a népszövetséget, mint a külön szövetségektől való tartózkodás elvét magáévá tette. (Úgy van!) Tehetjük ezt annyival inkább, mert hiszen az egész világnak ez a berendezkedése, amely a népszövetség alapján épül fel, feleslegessé teszi a külön szövetségek rendszerét… (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!)
Elnök: Csendet kérek!
Gr. Tisza István: … feleslegessé teszi a különösen miránk nézve, akiket abba a szövetségi rendszerbe, amelynek hű tagjai voltunk és vagyunk mindaddig, amíg fennáll: egy olyan veszély hajtott bele – a hódító, agresszív, autokrata Oroszbirodalom törekvései ellen való védekezés szüksége, - (Igaz! Úgy van! a jobboldalon és a középen. Zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon.) amely veszély ma, hála az Egek Urának, megszűnt, úgyhogy ennek a háborúnak rettentő pusztításai és veszteségei között mint egy a magyar nemzet egész jövőjére nézve nagyhorderejű, aktív tételt kell beállítanunk a hódító, autokrata, létérdekeinkkel ellentétes törekvéseket támasztó orosz cári birodalom felbomlását. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon és a középen.)
(…)
T. ház! Hozzá kell még tennem az előbb elmondottakhoz – mert ezzel nemcsak magamnak, de igazán azt hiszem, a magyar nemzet jó hírnevének is tartozom, - hogy mindaz, amit külpolitikánk újabb orientációjáról mondottam, abszolúte nem foglalhat és nem foglal magában semmiféle hűtlenséget német szövetségesünkkel szemben. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Német szövetségesünkkel egyetértőleg helyezkedtünk erre az új elvi álláspontra, német szövetségesünkkel egyetértőleg kell berendezkednünk ezen az új elvi alapon. Ez a lépés minden a világon lehet, csak nem ellenséges lépés a szövetségesünkkel szemben.
(…)
Ezeknek a tényeknek egész sorozatára mutathatunk rá és kell ismét és ismét, és ezeknek a tényeknek a tudatát kell belevinnünk a velünk szemben álló hatalmak köztudatában annak igazolásául, hogy az egész úgynevezett cseh-tót probléma létezik, hogy az nem egyéb, mint a cseh népfaj rablási törekvése olyan terrénumon, (Igaz! Úgy van!) amelyen sem a népek önrendelkezési joga alapján, sem a nemzeti elv alapján, sem semmiféle igazságos és helyes elv alapján keresnivalójuk nincs. (Taps.) Ami magát a mi nemzetiségi kérdésünket illeti, azt hiszem, hogy nekünk mindnyájunknak igyekeznünk kell a felvilágosítás fegyverével élni itt is annak kimutatására, hogy merőben téves beállítás az, mint hogyha a magyar kisebbség itt zsarnoki eszközökkel uralkodott volna a többséggel bíró nemzetiségekkel szemben. (Igaz! Úgy van!) Ami először számarányokat illeti, itt nem beszélek Horvátországról, amelyet a magyar törvény is külön politikai nemzetnek ismer el, amellyel való állami közösségünk tehát a két testvérnemzet közötti viszony alapján merül fel. Horvátország leszámításával tehát maga a magyar faj határozott többséget képvisel; egyesülve a németséggel, amelyik politikai szempontból teljesen azonosította magát a magyar fajjal, számszerűleg Magyarország lakosságának körülbelül kétharmadára rúg, gazdasági és kulturális súly tekintetében pedig ennél a kétharmadnál is természetesen igen sokkal nagyobb hányadot képvisel. De továbbá azon polgártársaink nagy része is, akik nem tartoznak a magyar fajhoz és nem a németséghez, teljes hűséggel és odaadással helyezkedik a magyar nemzeti állam elvi alapjára, úgyhogy törpe kisebbség az Magyarországon, amely a nemzeti államnak alapgondolatával ellentétbe helyezkedik.
Pop Cs. István: Az egész nép szembehelyezkedik! (Zaj.)
Gr. Tisza István (a román nemzetiségiek felé): A képviselő uraknak teljességgel nincs joguk az egész román nép nevében beszélni. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.)
Vajda Sándor: Önnek egyáltalán nincs joga!
Gr. Tisza István: Hosszú időn át voltam az ugrai kerület képviselője, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Erőszakkal!) melynek választói körülbelül egyharmadrészben románok. Biztosíthatom róla a képviselő urakat, hogyha ott együtt megjelenünk, akkor az ottani románság 99 századrésze az én szavamra fog hallgatni és nem az önökére (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tiszta szavazásnál?)
Fényes László: Ez az önbizalom!
Gr. Tisza István: A t. képviselő uraknak sokkal jobb volna alaposabban megismerkedniök a helyzettel, mielőtt ilyen kérdésben olyan kijelentéseket tesznek, melyekkel akaratuk ellenére ellenségeik malmára hajtják a vizet. (Helyeslés jobbfelől.)
Pop Cs. István: Ezt már hallottuk! Nem hiszi senki! (Zaj és közbeszólások a jobboldalon.)
Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a közbeszólásoktól kölcsönösen tartózkodni és megőrizni a ház nyugalmát.
Fényes László: Még mindig a régi ideológia!
Elnök: Kérem Fényes László képviselő urat, ne tartson külön szónoklatot.
(…)
Gr. Tisza István: A másik, ezzel szorosan összefüggő kérdés – mert hiszen az ellenséges közlemény szoros kapcsolatba hozza a kettőt, hogy mi nemcsak a nemzetiségek elnyomói, hanem egyúttal sötét reakcionáriusok vagyunk – a másik kérdés az úgynevezett demokratizálódás kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Nekünk a demokratizálás alapjára helyezkednünk nem szükséges… (Élénk ellentmondások a baloldalon.)
Szinyei-Merse Félix: Várják be a végét. (Zaj.)
Bródy Ernő: Gyalázat! (Folytonos zaj a baloldalon.)
Elnök (csenget): Több nyugalmat kérek, képviselő urak. Tessék csendben meghallgatni a szónokot.
Gr. Tisza István: Itt árnyalatnyi különbségek lehetnek. Vannak is. (Nagy mozgás és élénk közbekiáltások a baloldalon.)
Elnök: Kérem Pető Sándor képviselő urat, szíveskedjenek csendben maradni!
Gr. Tisza István: Igazán nem hiszem, hogy a t. képviselő urak az ilyen jelentekkel a mai nagy pillanathoz méltó módon képviselnék hazájukat. (Nagy mozgás és élénk közbekiáltások a baloldalon.)
Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! (Folytonos zaj a baloldalon.) Kun Béla képviselő urat kérem, szíveskedjék tartózkodni a folytonos közbeszólásoktól.
(…)
Gr. Tisza István: …A demokratikus fejlődésnek igen sok egyéb más tartalma is van, olyan, amelyben teljesen egyetértünk, olyan, melyet karöltve megvalósíthatunk. Méltóztassanak megengedni nekem, ma, amidőn megalkottunk egy olyan választójogi törvényt…
Bródy Jenő: Mely gyalázat! (Zaj.)
Elnök: Bródy Jenő képviselő urat rendreutasítom. Csendet kérek, képviselő urak.
Gr. Tisza István: …amelyet ugyan a képviselő urak kevesellnek, amihez teljes joguk van, de amely a felnőtt férfilakosságnak kétharmadát választójoghoz juttatja… (Zaj és ellentmondások a baloldalon.)
Elnök: Csendet kérek, képviselő urak.
Székely Aladár (közbeszól.)
Elnök: Székely Aladár képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. (…)
Gr. Tisza István: …olyan választójogot, mely körülbelül olyan arányát juttatja választójoghoz a magyarországi férfilakosságnak, mint aminővel Angliában joggal bírt egészen a legutolsó hetekig a férfilakosság: engedelmet kérek, erre azt mondani, hogy ez nem demokratikus fejlődés, abszolúte nem lehet. (Zaj és ellentmondások a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.)
Elnök: Csendet kérek a ház minden oldalán.
Pop Cs. István: Szégyenteljes választói jog. (…)
Gr. Tisza István: most már nagyon röviden rá akarok térni beszédem utolsó részére. (Halljuk! Halljuk!) Rátérek arra, hogy nézetem szerint egyesült erővel el kellene követnünk mindent, hogy eloszlassuk azt a téves hitet az ellenséges külföld előtt, mint hogyha a magyar nemzet bármikor agresszív vagy hódító célokat követett volna, és ezt a háborút másként, mint a létfenntartási szüksége által kényszerítve kezdette volna. (Úgy van! a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.)
Jánosi Zoltán: Szó sincs róla!
Gr. Tisza István: Gondolják meg, hogy azzal, hogyha úgy állítják be azokat, akik önökkel a háború kérdésében itt és a túloldalon nem értettek egyet, mint akik agresszív célból provokálták volna a háborút, azzal talán a nemzeti közvélemény egy része előtt megnehezítik politikai ellenfeleik helyzetét, - higgyék meg, erre nem fektetek súlyt – de ezzel megsebzik az ország legszentebb érdekeit, (Úgy van! a jobboldalon.) mert ezzel azt az ellenszenvet táplálják és tartják fenn a külföldön, amely arra a végzetes tévedésre indítja a Nyugat nagyhatalmait, hogy a Duna-völgy viszonyainak rendezését nem a magyar nemzetre alapítva, hanem a magyar nemzet ellen igyekezzenek megcsinálni (…) …hogy a Duna-völgyben a magyar nemzet tölthesse be a világtörténelmi hivatását, amely reá vár, és ne engedjék meg ebből a szempontból (Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) elhomályosítani azt a kérdést, hogy a monarchia és a magyar nemzet, amelyiknek a monarchia külügyi politikájára irányadó befolyása volt, mindent elkövetett a béke fenntartására, (Úgy van! jobbfelől.) elment a béketűrésnek olyan hosszú útján, hogy már jóformán világnevetség tárgyává kellett lennie, (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) és csak akkor ragadott fegyvert a kezébe, midőn a bizonyítékoknak egész sorozatáról kellett arról meggyőződnie, hogy tervszerű munka folyik arra, hogy előbb megalázzanak és azután tönkretegyenek bennünket. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon és balfelől.)
T. ház! Én arra a kérdésre vissza fogok térni okmányokkal a kezemben. (Halljuk! Halljuk!) A felhatalmazásom megvan reá, hogy ezeket az okmányokat felhasználhassa. Jelenleg, a mai pillanatban sem a kezeim között nincsenek még, sem az időt nem tartom most egy hosszú beszéd végén erre alkalmasnak, de azt remélem, hogy az indemnitási vita alkalmával megadhatom e tekintetben a teljes felvilágítást. Egyelőre is ünnepélyesen állítom, (Halljuk! Halljuk!) hogy a monarchia külpolitikája közvetlenül a háború előtt is, azokban az időkben, midőn viharfellegek tornyosultak a Balkánon, és amidőn nagyon is szembetűnővé vált az autokrata Oroszbirodalom politikájának ellenünk való erőteljesebb kiéleződése, akkor is mindent elkövetett, hogy a háború elkerülésével békés eszközökkel hozza létre létérdekeink megóvását. És biztosíthatom a t. házat arról is, hogy akkor is, midőn ennek a törekvésnek a hiábavalóságáról kellett meggyőződnünk, mikor kénytelenek voltunk olyan lépésre elhatározni magunkat, amelyiknél számolnunk kellett azzal, hogy ennek következménye háború lehet, akkor is ab ovo már garanciákat kerestünk arra, hogy a monarchiának minden illetékes tényezője egyetértsen abban, hogy ez a háború védelmi jellegű, amely semmi körülmények között annektálásokra, hódításokra nem vezethet. (…)
Hogy azután, midőn egyszer a háború megindult, akkor igyekeztünk ezt a háborút úgy megvívni, hogy az a magyar nemzetnek becsületet és sikert is arathasson, az természetes, és én azt hiszem, hogy éppen ellenségeinkkel szemben is nem gyűlölséget, hanem megbecsülést válthat ki az, hogyha az ember egyszer kardot rántott, azt becsülettel forgatja. (Taps a jobboldalon.)
Én erős, hatalmas, tiszteletreméltó ellenfelet látom a nyugati hatalmakban.
Jánosi Zoltán: A mentelmi bizottsághoz!
Okolicsányi László: De nem cimborál vele!
Gr. Tisza István: És abban a meggyőződésben vagyok, hogy a magyar nemzet is mindent elkövetett arra, hogy kiérdemelje ellenségeinek tiszteletét és megbecsülését, mindent elkövetett elsősorban hősiessége által, de azáltal is, hogy ebben a háborúban nem volt nemzet, amely a maga élethalálharcát – pedig a mienk az volt, mert a mi életünkre törtek – oly kevés gyűlölködéssel és olyan lovagiasan vívta volna meg, mint a magyar. (Taps a jobboldalon és a középen.)
Létay Ernő: Az internáltak itt volta ellátva a legjobban.
Gr. Tisza István: Hogy bántak a mi katonáink a kézitusa befejeztének pillanatában a sebesült ellenséggel, hogy bántak nálunk a hadifoglyokkal, az itt maradt idegenekkel? (Igaz! Úgy van! a jobboldalon és középen.)
Jánosi Zoltán: Az uszítók ellenére!
Gr. Tisza István: Hol van még egy nemzet, mely ezt a háborút nagyobb hősiességgel, ilyen lovagiassággal és ilyen emberi nemes érzelmekkel vívta volna meg? (Taps a jobboldalon.)
Vass János: Ez a magyar jellem érdeme!
Gr. Tisza István: Ezek azok a nagy és üdvös igazságok, amelyeket unos-untalan hangoztatni kell, amelyeket igyekeznünk kell egyesült erővel bevinni az ellenséges államok köztudatába, és amelyeknél azoknak a képviselő uraknak, akik számára eddigi magatartásuk több rokonszenvet biztosított az ellenséges közvéleményben, mint a részünkre – és ezt minden támadó célzat nélkül mondom – volna magasztos a kötelessége hirdetni, erre rámutatni,… (Úgy van! a jobboldalon.)
Zlinszky István: Meglesz! Ez természetes.
Gr. Tisza István: ...hirdetni, hogy a magyar nemzet védelmi háborút vívott, melyre kényszerítve volt, hogy ezt vívta hősies elhatározással, de gyűlölködés nélkül, és hogy minden előfeltétele megvan annak, hogy a magyar nemzet itt, Európának ezen a részén, ahová az isteni gondviselés helyezte, azokat a nagy emberi ideálokat sikersebben szolgálja minden más népfajnál, amely nagy emberi ideálok a nyugati hatalmak zászlajára fel vannak írva. Azt hiszem, ennek a kötelességnek teljesítésében kellene egyesülnünk, és higgyék meg a t. képviselő urak, nem járnak helyes úton, ha ehelyett ma is a gyűlölség szavára hallgatva politikai ellenfeleik magatartását befeketíteni igyekeznek, nem gondolva meg, hogy ezzel a nemzet létérdekeit sebzik meg.
Beck Lajos: Önök gyűlölködtek!
Gr. Tisza István: Ezeket minden polemikus él nélkül és minden személyi momentum teljes háttérbe szorításával elmondani a mai ünnepélyes pillanatban kötelességemnek tartottam. (Hosszan tartó élénk helyeslés, taps a jobb- és a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.)
Gr. Tisza István: Elvesztettük nem abban az értelemben, hogy nem tudnánk még tovább is szívós és hősies védekezést kifejteni; hogy nem tudnók az ellenségnek a végleges győzelmét nagyon drágává tenni, de igenis elvesztettük abban az értelemben, hogy az erőviszonyok beállott eltolódásánál fogva a háború megnyerésére többé reményünk nem lehet, és hogy ennek folytán keresnünk kell a békét oly feltételek mellett, amelyeket ilyen viszonyok között ellenségeink elfogadnak. (Igaz! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj.)
Elnök: Csendet kérek!
Gr. Tisza István: Ennek folytán csak helyeselhetem azt, hogy német szövetségünkkel együtt a Wilson-féle 14 pont és az azokhoz függesztett ismert pontok alapján ajánlottuk fel a békét ellenségeinknek.
Hock János: De ha kell, külön is! (Zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon. Halljuk! jobbfelől.)
Gr. Tisza István: és, t. ház, magával ezzel a ténnyel, ti. azzal, hogy a Wilson-féle 14 pont alapjára helyezkedtünk, adva egész külpolitikai orientációnknak az a módosulása, amelyet gróf Károlyi Mihály képviselőtársam tegnapi beszédében kifejezésre juttatott, (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon) mert hiszen a 14 pont egyike, ugye, a népszövetséget és minden külön szövetség tilalmát invotálja, (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon) nagyon természetes tehát, hogy úgy a Németbirodalom, mint Ausztria és Magyarország, amidőn a Wilson-féle pontok között ennek a pontnak az alapjára is helyezkedett, ezzel úgy a népszövetséget, mint a külön szövetségektől való tartózkodás elvét magáévá tette. (Úgy van!) Tehetjük ezt annyival inkább, mert hiszen az egész világnak ez a berendezkedése, amely a népszövetség alapján épül fel, feleslegessé teszi a külön szövetségek rendszerét… (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!)
Elnök: Csendet kérek!
Gr. Tisza István: … feleslegessé teszi a különösen miránk nézve, akiket abba a szövetségi rendszerbe, amelynek hű tagjai voltunk és vagyunk mindaddig, amíg fennáll: egy olyan veszély hajtott bele – a hódító, agresszív, autokrata Oroszbirodalom törekvései ellen való védekezés szüksége, - (Igaz! Úgy van! a jobboldalon és a középen. Zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon.) amely veszély ma, hála az Egek Urának, megszűnt, úgyhogy ennek a háborúnak rettentő pusztításai és veszteségei között mint egy a magyar nemzet egész jövőjére nézve nagyhorderejű, aktív tételt kell beállítanunk a hódító, autokrata, létérdekeinkkel ellentétes törekvéseket támasztó orosz cári birodalom felbomlását. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon és a középen.)
(…)
T. ház! Hozzá kell még tennem az előbb elmondottakhoz – mert ezzel nemcsak magamnak, de igazán azt hiszem, a magyar nemzet jó hírnevének is tartozom, - hogy mindaz, amit külpolitikánk újabb orientációjáról mondottam, abszolúte nem foglalhat és nem foglal magában semmiféle hűtlenséget német szövetségesünkkel szemben. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Német szövetségesünkkel egyetértőleg helyezkedtünk erre az új elvi álláspontra, német szövetségesünkkel egyetértőleg kell berendezkednünk ezen az új elvi alapon. Ez a lépés minden a világon lehet, csak nem ellenséges lépés a szövetségesünkkel szemben.
(…)
Ezeknek a tényeknek egész sorozatára mutathatunk rá és kell ismét és ismét, és ezeknek a tényeknek a tudatát kell belevinnünk a velünk szemben álló hatalmak köztudatában annak igazolásául, hogy az egész úgynevezett cseh-tót probléma létezik, hogy az nem egyéb, mint a cseh népfaj rablási törekvése olyan terrénumon, (Igaz! Úgy van!) amelyen sem a népek önrendelkezési joga alapján, sem a nemzeti elv alapján, sem semmiféle igazságos és helyes elv alapján keresnivalójuk nincs. (Taps.) Ami magát a mi nemzetiségi kérdésünket illeti, azt hiszem, hogy nekünk mindnyájunknak igyekeznünk kell a felvilágosítás fegyverével élni itt is annak kimutatására, hogy merőben téves beállítás az, mint hogyha a magyar kisebbség itt zsarnoki eszközökkel uralkodott volna a többséggel bíró nemzetiségekkel szemben. (Igaz! Úgy van!) Ami először számarányokat illeti, itt nem beszélek Horvátországról, amelyet a magyar törvény is külön politikai nemzetnek ismer el, amellyel való állami közösségünk tehát a két testvérnemzet közötti viszony alapján merül fel. Horvátország leszámításával tehát maga a magyar faj határozott többséget képvisel; egyesülve a németséggel, amelyik politikai szempontból teljesen azonosította magát a magyar fajjal, számszerűleg Magyarország lakosságának körülbelül kétharmadára rúg, gazdasági és kulturális súly tekintetében pedig ennél a kétharmadnál is természetesen igen sokkal nagyobb hányadot képvisel. De továbbá azon polgártársaink nagy része is, akik nem tartoznak a magyar fajhoz és nem a németséghez, teljes hűséggel és odaadással helyezkedik a magyar nemzeti állam elvi alapjára, úgyhogy törpe kisebbség az Magyarországon, amely a nemzeti államnak alapgondolatával ellentétbe helyezkedik.
Pop Cs. István: Az egész nép szembehelyezkedik! (Zaj.)
Gr. Tisza István (a román nemzetiségiek felé): A képviselő uraknak teljességgel nincs joguk az egész román nép nevében beszélni. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.)
Vajda Sándor: Önnek egyáltalán nincs joga!
Gr. Tisza István: Hosszú időn át voltam az ugrai kerület képviselője, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Erőszakkal!) melynek választói körülbelül egyharmadrészben románok. Biztosíthatom róla a képviselő urakat, hogyha ott együtt megjelenünk, akkor az ottani románság 99 századrésze az én szavamra fog hallgatni és nem az önökére (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tiszta szavazásnál?)
Fényes László: Ez az önbizalom!
Gr. Tisza István: A t. képviselő uraknak sokkal jobb volna alaposabban megismerkedniök a helyzettel, mielőtt ilyen kérdésben olyan kijelentéseket tesznek, melyekkel akaratuk ellenére ellenségeik malmára hajtják a vizet. (Helyeslés jobbfelől.)
Pop Cs. István: Ezt már hallottuk! Nem hiszi senki! (Zaj és közbeszólások a jobboldalon.)
Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a közbeszólásoktól kölcsönösen tartózkodni és megőrizni a ház nyugalmát.
Fényes László: Még mindig a régi ideológia!
Elnök: Kérem Fényes László képviselő urat, ne tartson külön szónoklatot.
(…)
Gr. Tisza István: A másik, ezzel szorosan összefüggő kérdés – mert hiszen az ellenséges közlemény szoros kapcsolatba hozza a kettőt, hogy mi nemcsak a nemzetiségek elnyomói, hanem egyúttal sötét reakcionáriusok vagyunk – a másik kérdés az úgynevezett demokratizálódás kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Nekünk a demokratizálás alapjára helyezkednünk nem szükséges… (Élénk ellentmondások a baloldalon.)
Szinyei-Merse Félix: Várják be a végét. (Zaj.)
Bródy Ernő: Gyalázat! (Folytonos zaj a baloldalon.)
Elnök (csenget): Több nyugalmat kérek, képviselő urak. Tessék csendben meghallgatni a szónokot.
Gr. Tisza István: Itt árnyalatnyi különbségek lehetnek. Vannak is. (Nagy mozgás és élénk közbekiáltások a baloldalon.)
Elnök: Kérem Pető Sándor képviselő urat, szíveskedjenek csendben maradni!
Gr. Tisza István: Igazán nem hiszem, hogy a t. képviselő urak az ilyen jelentekkel a mai nagy pillanathoz méltó módon képviselnék hazájukat. (Nagy mozgás és élénk közbekiáltások a baloldalon.)
Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! (Folytonos zaj a baloldalon.) Kun Béla képviselő urat kérem, szíveskedjék tartózkodni a folytonos közbeszólásoktól.
(…)
Gr. Tisza István: …A demokratikus fejlődésnek igen sok egyéb más tartalma is van, olyan, amelyben teljesen egyetértünk, olyan, melyet karöltve megvalósíthatunk. Méltóztassanak megengedni nekem, ma, amidőn megalkottunk egy olyan választójogi törvényt…
Bródy Jenő: Mely gyalázat! (Zaj.)
Elnök: Bródy Jenő képviselő urat rendreutasítom. Csendet kérek, képviselő urak.
Gr. Tisza István: …amelyet ugyan a képviselő urak kevesellnek, amihez teljes joguk van, de amely a felnőtt férfilakosságnak kétharmadát választójoghoz juttatja… (Zaj és ellentmondások a baloldalon.)
Elnök: Csendet kérek, képviselő urak.
Székely Aladár (közbeszól.)
Elnök: Székely Aladár képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. (…)
Gr. Tisza István: …olyan választójogot, mely körülbelül olyan arányát juttatja választójoghoz a magyarországi férfilakosságnak, mint aminővel Angliában joggal bírt egészen a legutolsó hetekig a férfilakosság: engedelmet kérek, erre azt mondani, hogy ez nem demokratikus fejlődés, abszolúte nem lehet. (Zaj és ellentmondások a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.)
Elnök: Csendet kérek a ház minden oldalán.
Pop Cs. István: Szégyenteljes választói jog. (…)
Gr. Tisza István: most már nagyon röviden rá akarok térni beszédem utolsó részére. (Halljuk! Halljuk!) Rátérek arra, hogy nézetem szerint egyesült erővel el kellene követnünk mindent, hogy eloszlassuk azt a téves hitet az ellenséges külföld előtt, mint hogyha a magyar nemzet bármikor agresszív vagy hódító célokat követett volna, és ezt a háborút másként, mint a létfenntartási szüksége által kényszerítve kezdette volna. (Úgy van! a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.)
Jánosi Zoltán: Szó sincs róla!
Gr. Tisza István: Gondolják meg, hogy azzal, hogyha úgy állítják be azokat, akik önökkel a háború kérdésében itt és a túloldalon nem értettek egyet, mint akik agresszív célból provokálták volna a háborút, azzal talán a nemzeti közvélemény egy része előtt megnehezítik politikai ellenfeleik helyzetét, - higgyék meg, erre nem fektetek súlyt – de ezzel megsebzik az ország legszentebb érdekeit, (Úgy van! a jobboldalon.) mert ezzel azt az ellenszenvet táplálják és tartják fenn a külföldön, amely arra a végzetes tévedésre indítja a Nyugat nagyhatalmait, hogy a Duna-völgy viszonyainak rendezését nem a magyar nemzetre alapítva, hanem a magyar nemzet ellen igyekezzenek megcsinálni (…) …hogy a Duna-völgyben a magyar nemzet tölthesse be a világtörténelmi hivatását, amely reá vár, és ne engedjék meg ebből a szempontból (Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) elhomályosítani azt a kérdést, hogy a monarchia és a magyar nemzet, amelyiknek a monarchia külügyi politikájára irányadó befolyása volt, mindent elkövetett a béke fenntartására, (Úgy van! jobbfelől.) elment a béketűrésnek olyan hosszú útján, hogy már jóformán világnevetség tárgyává kellett lennie, (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) és csak akkor ragadott fegyvert a kezébe, midőn a bizonyítékoknak egész sorozatáról kellett arról meggyőződnie, hogy tervszerű munka folyik arra, hogy előbb megalázzanak és azután tönkretegyenek bennünket. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon és balfelől.)
T. ház! Én arra a kérdésre vissza fogok térni okmányokkal a kezemben. (Halljuk! Halljuk!) A felhatalmazásom megvan reá, hogy ezeket az okmányokat felhasználhassa. Jelenleg, a mai pillanatban sem a kezeim között nincsenek még, sem az időt nem tartom most egy hosszú beszéd végén erre alkalmasnak, de azt remélem, hogy az indemnitási vita alkalmával megadhatom e tekintetben a teljes felvilágítást. Egyelőre is ünnepélyesen állítom, (Halljuk! Halljuk!) hogy a monarchia külpolitikája közvetlenül a háború előtt is, azokban az időkben, midőn viharfellegek tornyosultak a Balkánon, és amidőn nagyon is szembetűnővé vált az autokrata Oroszbirodalom politikájának ellenünk való erőteljesebb kiéleződése, akkor is mindent elkövetett, hogy a háború elkerülésével békés eszközökkel hozza létre létérdekeink megóvását. És biztosíthatom a t. házat arról is, hogy akkor is, midőn ennek a törekvésnek a hiábavalóságáról kellett meggyőződnünk, mikor kénytelenek voltunk olyan lépésre elhatározni magunkat, amelyiknél számolnunk kellett azzal, hogy ennek következménye háború lehet, akkor is ab ovo már garanciákat kerestünk arra, hogy a monarchiának minden illetékes tényezője egyetértsen abban, hogy ez a háború védelmi jellegű, amely semmi körülmények között annektálásokra, hódításokra nem vezethet. (…)
Hogy azután, midőn egyszer a háború megindult, akkor igyekeztünk ezt a háborút úgy megvívni, hogy az a magyar nemzetnek becsületet és sikert is arathasson, az természetes, és én azt hiszem, hogy éppen ellenségeinkkel szemben is nem gyűlölséget, hanem megbecsülést válthat ki az, hogyha az ember egyszer kardot rántott, azt becsülettel forgatja. (Taps a jobboldalon.)
Én erős, hatalmas, tiszteletreméltó ellenfelet látom a nyugati hatalmakban.
Jánosi Zoltán: A mentelmi bizottsághoz!
Okolicsányi László: De nem cimborál vele!
Gr. Tisza István: És abban a meggyőződésben vagyok, hogy a magyar nemzet is mindent elkövetett arra, hogy kiérdemelje ellenségeinek tiszteletét és megbecsülését, mindent elkövetett elsősorban hősiessége által, de azáltal is, hogy ebben a háborúban nem volt nemzet, amely a maga élethalálharcát – pedig a mienk az volt, mert a mi életünkre törtek – oly kevés gyűlölködéssel és olyan lovagiasan vívta volna meg, mint a magyar. (Taps a jobboldalon és a középen.)
Létay Ernő: Az internáltak itt volta ellátva a legjobban.
Gr. Tisza István: Hogy bántak a mi katonáink a kézitusa befejeztének pillanatában a sebesült ellenséggel, hogy bántak nálunk a hadifoglyokkal, az itt maradt idegenekkel? (Igaz! Úgy van! a jobboldalon és középen.)
Jánosi Zoltán: Az uszítók ellenére!
Gr. Tisza István: Hol van még egy nemzet, mely ezt a háborút nagyobb hősiességgel, ilyen lovagiassággal és ilyen emberi nemes érzelmekkel vívta volna meg? (Taps a jobboldalon.)
Vass János: Ez a magyar jellem érdeme!
Gr. Tisza István: Ezek azok a nagy és üdvös igazságok, amelyeket unos-untalan hangoztatni kell, amelyeket igyekeznünk kell egyesült erővel bevinni az ellenséges államok köztudatába, és amelyeknél azoknak a képviselő uraknak, akik számára eddigi magatartásuk több rokonszenvet biztosított az ellenséges közvéleményben, mint a részünkre – és ezt minden támadó célzat nélkül mondom – volna magasztos a kötelessége hirdetni, erre rámutatni,… (Úgy van! a jobboldalon.)
Zlinszky István: Meglesz! Ez természetes.
Gr. Tisza István: ...hirdetni, hogy a magyar nemzet védelmi háborút vívott, melyre kényszerítve volt, hogy ezt vívta hősies elhatározással, de gyűlölködés nélkül, és hogy minden előfeltétele megvan annak, hogy a magyar nemzet itt, Európának ezen a részén, ahová az isteni gondviselés helyezte, azokat a nagy emberi ideálokat sikersebben szolgálja minden más népfajnál, amely nagy emberi ideálok a nyugati hatalmak zászlajára fel vannak írva. Azt hiszem, ennek a kötelességnek teljesítésében kellene egyesülnünk, és higgyék meg a t. képviselő urak, nem járnak helyes úton, ha ehelyett ma is a gyűlölség szavára hallgatva politikai ellenfeleik magatartását befeketíteni igyekeznek, nem gondolva meg, hogy ezzel a nemzet létérdekeit sebzik meg.
Beck Lajos: Önök gyűlölködtek!
Gr. Tisza István: Ezeket minden polemikus él nélkül és minden személyi momentum teljes háttérbe szorításával elmondani a mai ünnepélyes pillanatban kötelességemnek tartottam. (Hosszan tartó élénk helyeslés, taps a jobb- és a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.)
Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése