2008. november 30., vasárnap

Corneliu Zelea Codreanu halálának hetvenedik évfordulója és a Légió kapcsán

2008. a kerek évfordulók éve. Természetesen nem a csőcselék által ajnározott 1848-as, 1918-as és az 1968-as szennyvízáradásokra gondolok, hanem a számunkra – jobboldaliságunk, tradicionális és konzervatív világnézetünk szempontjából – fontos történelmi eseményekre. Kilencven éve sok – sajnos szomorú és tragikus – minden történt: júliusban Jekatyerinburgban meggyilkolják II. Miklós orosz cárt és családját, októberben Magyarországon kitör a patkányforradalom, gróf Tisza István merénylet áldozata lesz, novemberben véget ér az I. világháború.
1968-ban pedig olyan nagy íróink halnak meg, mint Hamvas Béla és Marschalkó Lajos. Húsz éve távozott el a jobboldali emigrációs újságírás bástyája, Fiala Ferenc.
Illetve szintén kilenc évtizeddel ezelőtt, 1918. december 1-ével kezdődött az erdélyi magyarság és egész Erdély tragédiája: a gyulafehérvári román népgyűlésen ekkor mondták ki Erdély és Románia egyesülését és a román hadsereg 1916. után újból átlépte az ezeréves határt. Ide vezetett a monarchia nemzetiségeit egymás ellen összeugrasztó nivelláló baloldali nacionalizmus. Mondjuk ahhoz, hogy ez mind így megtörténhessen a Károlyi Mihály és bandája által kikiáltott patkányköztársaság hathatós együttműködése is kellett (Pl.: Linder Béla)



A külhoni és a hazai magyarok iránt egyaránt felelősséget érzőként talán nem a legszerencsésebb az 1938. november 30-án meggyilkolt román jobboldali vezérre, Corneliu Zelea Codreanura (1899-1938) és mártírtársaira emlékezni. Mégis az érzelmeken, a sérelmeken, és a két nemzet között sajnos fennálló ellentétes viszonyon felülemelkedve lehet elfogulatlanul is vizsgálni az ortodox keresztény Codreanut (hívei „Kapitány” – nak hívták), az általa alapított Mihály Arkangyal Légióját és a Vasgárdát, mint a XX. századi jobboldali-szélsőjobboldali mozgalmak közül az egyik legjelentősebbet (szellemiségét tekintve pedig a legjelentősebb). Nem véletlenül voltak valamilyen kapcsolatban a Légióval, vagy írtak róla elismerően olyan személyiségek, mint a később világhírűvé vált vallástörténész, Mircea Eliade, Nae Ionescu vagy Julius Evola.


A XX. század első felének román szélsőjobboldali mozgalma hazai és nemzetközi (politikailag korrekt…) megítélése egyaránt negatív. Mindenütt sovinisztaként, ultrafasisztaként (sic!), antiszemitaként, magyar- és kisebbségellenesként van beállítva. Nem kivétel ez alól az önmagát „hiteles és tárgyilagos” internetes szótárként beállító Wikipédia sem (plusz EZ). Ha románellenességről van szó, akkor a hazai kvázi jobboldal, a nemzetiek, a liberálisok és a baloldaliak véleménye, álláspontja szinte teljesen megegyezik.
A Vasgárdával kapcsolatos első elfogulatlan magyar írás - egy-két '30-as évekbeli cikket leszámítva - tudomásunk szerint a Pannon Frontban jelent meg az 1990-es évek második felében. Ezt követte 1998-ban a Stella Maris kiadó által magyar nyelven megjelentetett Julius Evola 'Orientációk' című könyve, melyben a nagy itáliai gondokodó egy fejezetet szentel >> A légionárius szellem << bemutatására. Az ezredforduló után a Nemzetek Európája Kiadó Nefelecs Kiskönyvtár sorozatában megjelent 'A Tollas Gárda' című tanulmánykötet, amely Corneliu Zelea Codreanu, Mircea Eliade, Nae Ionescu, Constatin Noica és Vasile Lovinescu írásait gyűjti egybe. Illetve még Ágoston Balázs írt egy cikket 'Szellem és heroizmus' címmel, amely a Magyar Demokrata 2003. január 16-i számában jelent meg. Mindezek mellett Codreanut, a Légiót, a Vasgárdát és a korabeli román közéletet legrészletesebben Taraszevics Zsuzsa, 'A Codreanu-legenda' című, Északi Koronában publikált írása mutatja be.
Az ortodox keresztény Codreanu fiatal kora óta szigorú aszketikus életet élt, apja hatására hamar érdeklődni kezd a politika iránt. Katonai iskolába járt, a háború végén már tiszti kadét. 1919-től fogva egyre jobban kikristályosodik elszánt antikommunizmusa és antijudeokratizmusa.
A korszak Romániájában is probléma a szellemi pályákon dolgozó zsidók aránytalanul nagy száma, fontosnak tartja a felsőoktatásban történő korlátozásukat. A szociális problémák megoldására szánt programját „keresztény nemzetiszocializmusnak” nevezi (a magyar „változat” alapjai is nagyjából ezzel egy időben jelennek meg).
Miután Codreanu társaival együtt számos baloldali, kommunista, és egyéb felforgató tevékenységet végző újság szerkesztőségét szétverte, illetve számos botrányba keveredett, kicsapták az egyetemről, emiatt Nyugat-Európában (több német- és francia egyetemen) végzi tanulmányait, ahol lehetősége van megismerni a helyi politikai viszonyokat.
Többször került börtönbe, és az egyik alkalommal a cellában megigézte Szent Mihály Arkangyal ikonja: a hozzá történő imádkozások hatására született meg benne a döntés, hogy egy olyan magas szellemiségű, hűséges, aszketikus-harcos, megalkuvást nem ismerő elitet kell létrehozni, amilyet a középkor óta nem találni Európában. A Mihály Arkangyal Légiója 1927. június 24-én alakult meg.
A XX. század politikai mozgalmai közül a Légió volt az egyetlen, amely a szellemre és az emberi életen túlra is (!) összpontosított. Organikusan kezelte a hatalom és a szabadság princípiumát, a kettő ellentétét a szeretet (a krisztusi szeretet) princípiuma oldja fel. Emellett fontos volt a légionáriusok és a vasgárdisták számára a különleges halottkultusz: a mozgalomba való belépéskor az új tagok leszámoltak életükkel. Minden cselekedetükkel, szemléletmódjukkal a túlvilági létre készültek. Jól tükrözi ezt földi életen túlmutató szellemiséget a Légió egyik alapító tagjának Ion Mota-nak, a spanyol polgárháború kitörésekor tett kijelentése: „Csak nem nézzük tétlenül, hogy azok ott Krisztus arcába köpnek?!” 1936-ban Mota vezetésével egy hét fős légionárius csoport indult a polgárháborúba, Francisco Franco, és a spanyol hazafiak oldalán harcolva. 1937. januárjában Mota és egyik bajtársa, Vasile Marin hősi halált halt. Corneliu Zelea Codreanu hazaszállíttatja a holttestüket és hősnek kijáró tiszteletadással temetteti el őket.

Tény, hogy a Vasgárdába sok elmebeteg és gyenge képességű is belépett (éppen Codreanu volt az, aki neheztelt amiatt, hogy túl könnyen felvesznek bárkit a mozgalom soraiba, és ezáltal elveszíti elit jellegét), és történtek magyarellenes atrocitások is, de ezek többsége Codreanu halála, és Észak-Erdély visszacsatolása (1940) után; ekkortól fogva sokkal inkább soviniszta irányba mozdult el, aminek – a közös kormányzás után az egész mozgalomnak – Ion Antonescu marsall vetett véget. Gyakori, hogy az ún. „nemzeti” médiumok, szervezetek össze szokták mosni a Vasgárdát a háború után magyarok százait (ezreit?) legyilkoló Maniu-gárdával.

A sovén és kommunista Ceausescu-rezsim bukása után Romániában újjáéledt a Vasgárda kultusza, többek között Horia Sima (1907-1993) útmutatásának köszönhetően. Codreanu, a légionarizmus, és a Vasgárda örökségét több politikai párt és szervezet a magáénak vallotta/ vallja, ezek közül a Noua Dreapta a legjelentősebb, vagy inkább leghírhedtebb, amelynek az igazi jobboldalisághoz nem sok köze van, és a Légió szellemiségéből (annak lényegéből) sem sokat vett át. De viszont annál többet a soviniszta és magyarellenes irányzatból… Minden évben megemlékeznek a Kapitány haláláról (Lásd ezt a videót), az idei hetvenedik különösen nagyszabású volt. Tevékenységük és zavaros eszméik láttán Corneliu Codreanu forog a sírjában. (Lásd ezt)

A továbbiakban néhány idézettel, könyv- és cikkajánlóval, illetve egy videóval szeretnék emlékezni:

„Egy lelki környezetet teremtünk meg, egy erkölcsi közeget, amelybõl megszületik, táplálkozik és amelyben felnõ a heroikus ember." - C. Z. Codreanu

"A légionarizmus elsősorban spirituális mozgalom, célja egy új ember megteremtése és a nemzet üdvözülésének reménye." - Mircea Eliade
Von Thronstahl: Hail You Captain and Thy Guard


A videón olvasható szöveg egy része magyarul (Tárkányi Beatrix fordításával összevetve):

„Ma, 1927. június 24-én, pénteken (Keresztelő Szent János napja), este tíz órakor, vezetésem alatt megalakul a >> Mihály Arkangyal Légiója <<. Csak azok lépjenek e sorokba, akiknek a hitük határtalan. Akiknek kétségei vannak, azok maradjon kívül.” - Corneliu Zelea Codreanu

(Korábbi blogbejegyzésemben is olvasható egy idézet Codreanutól)


- Ajánlott olvasmányok:
- Julius Evola: Orientációk; Stella Maris (Athanor Könyvek), Budapest, 1998. 61-63. o.
- A Tollas Gárda, Corneliu Codreanu, Mircea Eliade, Nae Ionescu, Constantin Noica és Vasile Lovinescu írásai; Nemzetek Európája Kiadó, Budapest, 2001.
(Fordította: Tárkányi Beatrix [az idézetek egy része innen való])

- Ágoston Balázs: Szellem és heroizmus; Magyar Demokrata, 2003. január 16.
- Taraszevics Zsuzsa: A Codreanu-legenda; Északi Korona, XXIII. szám, 2006. október, 36-45. o., Nemzetek Európája Kiadó, Budapest.

- Metapédia: Légionarizmus
- Képek forrása: Internet

7 megjegyzés:

PHJ írta...

Szerintem megérne egy REV verziótz ez az írás. Ki kellene térni arra is, h mennyire volt következetes (sajnos nem annyira) a királlyal szemben Codreanu, ahogyan a másik nagy probléma a nacionalizmus túlhajszolása. E mellett az aszketikus életszemlélet, a keresztény misztikus (!) és heroikus gyakorlat együttessége is kellene. Az viszont nagyon OK, h megemlékeztek róla.

VSZ írta...

Köszönöm az észrevételt. Tudtam, hogy magyar szempontból "zavaros vizekre" eveztem ezzel a témával. Sajnos időhiány miatt nem lett valami túl jó az írás, talán valamikor ki lesz egészítve.
Codreanu és a Légió uralkodóval való sajátságos viszonya megér egy misét... II. Hohenzollern Károly eléggé érdekesen uralkodott (háromszor is lemondott), aztán 1930-ban úgy döntött, hogy kiépíti hatalmát. Ez eddig rendben van, csak ehhez hozzájött a király meglehetős gyengesége, és a Románia '20-as, '30-as éveiben működő liberális, korrupt kormányzat.

ultrajobber írta...

Adjon az Isten!

Stalker Úr!

Csatlakozom az előttem szóló PHJ-hoz, és én is arra kérlek, bővítsd az írásodat erről a témáról, mert a http://kuruc.info/r/26/32111/

címen nem sok jóval kecsegtetnek Vele kapcsolatban.

Talán tényfeltárónak jó, amit csinálsz,de ezek az Ő zászlaja alatt támadnak minket.Ezt vegyük figyelembe.

II.Hohenzollern Károly király talán egy külön bejegyzést is megérne.

VSZ írta...

Üdvözletem!

Igen, köszönöm a "figyelmeztetést", hamarosan (lehetőleg még idén) ki lesz egészítve.
Mielőtt a konkrét témára rátérnék, le van írva, hogy mikor kezdődött az erdélyi magyarok tragédiája, és a Noua Dreaptáról sem zengtem ódákat. Talán majd vastagon kiemelem az ide vonatkozó részeket, hogy véletlenül ide találó laikus olvasók nehogy holmi Nagy-Románia-imádónak tituáljanak.

De merem feltételezni, hogy a blogot olvasók többsége - mint Te, PHJ és sokan - értők, a jobboldaliság, a konzervativizmus tekintetében pedig széles látókörrel, és önálló gondolatokkal, véleményekkel rendelkezik.

Ha van II. Hohenzollern Károlyról anyagod, vagy linked azt megköszönném.

Stalker

ultrajobber írta...

Stalker, megkövetlek, ostobaként viselkedtem, pedig nem vagyok ostoba.Nem kell kiemelned vastag betűkkel, jól látom így is.

Mint azt már amott megírtam, nem Zeleával van bajom, hanem aki őt a zászlajukra tűzték.S ilyenkor, mikor a mocsok/névszerint Eörsi Mátyás belülről provokál, ezek a román soviniszták meg kívülről, akkor merész ötletnek tűnik, hogy azt méltassuk, akit ők is.

Mert egy biztos: nekik hiába magyaráznánk a különbségket az általuk és a Zelea által képviselt eszmék között.

Nem is veled van igazán bajom,hanem velük.Az írásod JÓ.

ultrajobber írta...

Bocs, felületes voltam, most látom, hogy hivatkoztál már Ágoston Balázsra, és pont Zeleával kapcsolatban.

Amúgy a monogrammodból kifolyólag, gondolom, Varga Szabolcsként tisztelhetlek ezután.

Csak most esett le.Szélsőségesen bamba voltam.

VSZ írta...

Nem Varga Szabolcs. :)

Személyesen nem ismerem őt, de azért tettem linket az oldalára, mert egy csónakban evezünk.